2008-04-21 10:11:44

A rendelet tárgya: burgonya

A burgonya az Újvilágból származik, ennek ellenére világhódító útjára a földrajzi felfedezéseket követően Európában indult. Kezdetben szépségéért kedvelték, majd fogyasztották is a virágját, de ez halálos méregnek bizonyult. Később a mélyére néztek.

Előzmények

A burgonya őshazája Peru és Észak-Bolívia hűvös fennsíkjain és völgyeiben található, és már a II. század óta termesztik. 1492-ben Kolumbusz Kristóf eljutott Amerikába, bár Indiát szerette volna elérni. Ebben a tévhitben is halt meg. A kor második nagy tévedése az volt, hogy a felfedezett földrész mesés gazdagsággal fogja eltölteni Európát. Bár kezdetben egész "ezüstflották" érkeztek a tengerentúli földrészről, de ez csak a pénz elértéktelenedését eredményezte, általános jólétet viszont kevésbé. Nem is a nemesfémek változtatták meg Európa sorsát, hanem azok az új növényfajták, melyek mind a mai napig meghatározzák kultúránkat, étkezési szokásainkat. Ezek közé a "kincsek" közé tartozik az az egyszerű - és esztétikusnak kevéssé mondható - növény is, melyet burgonyának, krumplinak stb. nevezünk.
A burgonya először Kolumbusz hajóján, a Santa Marián érkezett Európába. De még hosszú időnek kellett eltelnie, amíg meghódította a jó öreg kontinenst. Persze, kezdetben nem is étkezési célokra használták, hanem dísznövényként terjedt el. 1588-ban már egy európai tudós, Clusius vizsgálta az új növényt, de csak 1762-ben kapta a tudományos nevét - Linné Solanum tuberosumnak nevezte el.

 
A szép krumplivirág

Az európai diadalút első nehézségei

Európa történetében a XVIII. század igen komoly megpróbáltatásokkal volt terhes. Nemcsak a politikai viharokra (örökösödési és gyarmati háborúk, francia forradalom) kell ebben az esetben gondolnunk, hanem a demográfiai növekedéssel párhuzamosan jelentkező ellátási gondokra, élelmezési problémákra is. Ugyanis míg a lakosság száma időről időre nő, a termelékenység ezzel nem tud kellően lépést tartani, s ebből adódóan ha nem is országos és kontinensnyi méretű az éhínség, de egyes vidékek népességét igencsak gyors ütemben apasztja. Az igazi gondot nemcsak az élelem mennyiségi hiánya jelentette, hanem annak minősége, illetve tápanyagbeli hiányossága is. Ennek következtében "általános nélkülözés" és "állandósult alultáplálkozás" jellemezte a kontinenst, s ez jelentette a normális életkörülményeket akkoriban az emberek számára.
Mivel egyre több élelemre volt szükség, ezt az emberek úgy próbálták biztosítani, hogy növelték a termőterületeket, mégpedig úgy, hogy parlagon lévő földeket vontak be a művelésbe, erdőt irtottak, mocsarakat, lápos területeket csapoltak le. De ezzel párhuzamosan korszerűbb termelési technológiát is igyekeztek alkalmazni, így ismerték fel a gabonafélék hüvelyesekkel történő váltogatásának eredményes voltát. Ezáltal ugyanis növekedtek a terméshozamok, s az állatállomány ellátása is biztosabbá vált. Új növények kerülnek be a köztudatba, mint pl. a rizs, a hajdina, de leginkább a kukorica és a burgonya. Ez utóbbi növények sokkal ellenállóbbak a környezeti kihívásokkal szemben, s ráadásul nagyon magas a terméshozamuk is: a kukoricáé a vetőmag 80-szorosa, a burgonya pedig kétszer-háromszor annyi embert tud ellátni ugyanakkora területen, mint a hagyományos gabonafajták.
De jó két évszázadig nem vették igénybe őket, ugyanis a korábbi termék- és termelési szokások is kielégítették a lakosság elvárásait. A XVIII. században azonban a népesség megnövekedett száma, s az ezzel együtt járó éhínség ismét ráirányította a figyelmet ezekre a növényekre. Tudományos vitákban, sorra megjelenő művekben elemzik az új felhasználási módokat. Kísérleteket még a tudományos akadémiák is ösztönzik. Az Amerikából Európába került növényeket azonban teljesen másképp hasznosították, mint Amerika őslakói, mondhatni európaivá vált a kukorica és a burgonya is. Míg a burgonya terjesztői is elsősorban azért propagálták e növényt, hogy kenyeret süssenek belőle az emberek, a fogyasztók mégis inkább európaizálták azt. Terjesztésében az éhínségnek, illetve a földbirtokosok ösztönzésének volt meghatározó szerepe. A kukoricával szemben azonban a burgonyának volt egy óriási előnye is: túl tudta élni a háborús pusztításokat, mivel a föld alatt terem az értékes része.



Forrás: http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Khai/0/32097/1



Platán Étterem
1068 Budapest, Városligeti fasor 46.
Tel.: 06 1 322 6615
Fax: 06 1 413 1950
Mobil: 06 20 467 2986
Web: www.platanetterem.hu
E-mail: info@platanetterem.hu
Skype: platan


Linkajánló:
http://etlap.lap.hu/

• Írta: etterem platan
• Hozzászólások: 2 Hozzászólás RSS

Címkék: budapest, burgonya, étel, étlap, étterem, európa, gasztronómia, krumpli, nonstop, peru, platán, platánfa, rendezvény, városliget, városligeti, vendég, vendéglátás